Nemrég egy csalódáskeltő 80 perces szállítási, késéses malőrből szerettem volna kilábalni. Ezért megcéloztam a számomra még ismeretlen, de a Netpincéren nagy becsben tartott 50 Minutes kínálatát. A gasztroélményről készült, a Facebook-oldalukra feltöltött beszámoló szerintem magáért beszél. Annyit elárulok, hogy már válaszoltak is, a következő posztból kiderül, hogy mit. :) Tehát:

Kedves 50 Minutes!

Ma először rendeltem tőletek. Választásom egy "Sírsz, olyan" fedőnéven futó, akciós pizzára esett. Régi vágású, kemény férfiembernek tartom magam, így őszintén megvallva legalábbis kételkedtem benne, hogy bármilyen földi étek meg tudna ríkatni. (Az erősebb chilipaprikán kívül.)

Rosszul gondoltam. A futár 35 perc elteltével megérkezett a rendelésemmel, nos, be kell ismerjem, már ez könnyeket csalt a szemembe, pedig a Titanicot is kibírtam szárazon (a szereplőkkel ellentétben). Miután kényelmesen elhelyezkedtem az ebédlőasztalnál, tekintetem a doboz tartalmára tévedt.

A szavam itt elakadt. Nehezen, de lenyeltem a torkomba férkőző gombócot, pislogtam párat, majd megízleltem az első falatot. Nem hazudok, a könnyek forró, hullámzó patakokban törtek elő a szememből. Na, nem a csalódástól, sokkal inkább a nagybetűs GYÖNYÖRŰSÉGTŐL. Azok az ízek, az alapanyagok, az őket földöntúli rendbe állító harmónia! Szinte az ízlelőbimbóimon éreztem, ahogy (mint a dobozról később megtudtam) Dave szakács értő gonddal válogat az ínycsiklandó feltétek között, és kizárólag az én dicsőségemre hinti meg velük határozott, de finom mozdulatokkal a tészták királynőjének hamvas bőrét.

Nem viccelek. Zokogva haladtam egyre beljebb a szeletek sűrű erdejében, hogy végül megérkezzek az elégedettség és a jóllakottság madárfüttyös tisztására.

Köszönöm nektek ezt a kivételes élményt. Számomra végérvényesen bebizonyosodott, hogy ez az összeállítás tényleg olyan, hogy elpityeredek tőle.

Legközelebb desszertet is kérek majd! :)

Álljon itt bizonyítékul az ebéd után készült kép, hogy tényleg "Sírsz, olyan" a pizza, amit nekem küldtetek.



True story.